Olympus PEN-F

Lehetőségem adódott egy hétig tesztelni az Olympus legújabb PEN fényképezőgépét. Lelkes utcafotósként kedveltem a gép jó tulajdonságait és találtam néhány furcsaságot is, de azt elmondhatom, hogy fájó szívvel adtam vissza a teszt végén.

A PEN széria nagyon régre nyúlik vissza. Már a kisfilmes korszakban is a “kicsi és elegáns” címszavakkal igyekezett hírnevet szerezni magának, és ez a gondolatiság a mikro 4/3 megjelenésekor új lendületet kapott. Az első digitális PEN egy kisméretű, de prémium megjelenésű fényképezőgép volt. Egyszerű kezelőszervek mellett a jó minőségérzetű anyagok jellemezték. Később azonban megjelent az igény, hogy az ilyen kompakt, téglatest formájú gépek inkább távmérős kialakítást kapjanak: tehát legyen beépített keresőjük.

Első benyomások

Megjelenéskor a sajtófotókat nézegetve többen is összehúzott szemöldökkel néztük a PEN-F kezelőszerveit. Mindent tárcsa és gomb túlméretezettnek tűnt, az egész külsőre csak annyit tudtam mondani, hogy egy kicsit “túltolták”. Később a valós képeken már kevésbé éreztem ezt, és a doboz kibontása után végleg elszállt mindenféle negatív érzésem. A gombok, tárcsák nem túl nagyok. Sőt, így jók, így lehet őket könnyedén használni. Egy ilyen méretű váz kicsi tárcsákkal nem működne jól a kézben. Az Olympus mérnökei külön figyelmet szenteltek arra, hogy az egyes tárcsák/kapcsolók keménységét – vagy ellenállását – a használat gyakoriságához igazítsák.

Olympus PEN-F

Használat közben

Az elején leszögezném, hogy szinte kizárólag utcafotóra használtam a gépet. Hogy miért? Hát, mert arra tökéletes! Sportra, portréra vagy rendezvényre van jobb alternatíva a rendszeren belül is. Felraktam rá a “hétköznap futkosós”  Olympus M.Zuiko 17mm F1.8 objektívet és le se vettem róla a teszt ideje alatt. Ezzel az objektívvel nagyon kicsi és nagyon jól használható kombinációt alkotnak. Az utcán nem mindig van idő megfelelően beállítani a gépet ezért a gépváz tetején elhelyezett dedikált expozíció korrekciós tárcsa nagy segítség, továbbá ezen az objektíven van távolság skála a manuális használathoz. A PEN kijelzője kihajtható és forgatható, így akár szokatlan szögekből is tudunk komponálni.

A gép elejére került ART tárcsa felvágósnak tűnhet, de nem az. Egyrészt az elhelyezése abszolút retro – meglepő módon a fogást sem zavarja – másrészt jópofa képmanipulációs beállításokat érhetünk el vele. Ezek már nem a régi kompaktos “ART szűrők”, hanem hozzáértő kezekbe szánt finomhangolási lehetőségek: színszűrők, színkorrekciók és minden egyéb eszköz, amire szükségünk lehet.

Ez az első PEN, ami beépített elektronikus keresőt kapott. A kereső egy nagyfelbontású OLED kijelző, ami megfelelően gyors és a külső fényekhez alkalmazkodva automatikusan változtatja a fényerejét. Szinte minden szituációban megállja a helyét: nem késik, sötétben is látni vele és ugye felvétel előtt már láthatom, hogy milyen képet fogok készíteni. Egyébként a keresőt a géptest bal felső sarkában helyezték el.

Szombathely - Olympus PEN-F

Amikor a városban mászkáltam vele, akkor általában a nyakamban lógott vagy épp csak a kezemben tartottam. Ahogy felemeltem a szememhez senki nem nézett rám furcsán, senki nem jött zavarba, senki sem kérdezte meg hogy melyik újságtól jöttem. Diszkrét voltam így zavartalanul fényképezhettem. Az elektromos zárat bekapcsolva (1/16000 másodperces sebességgel tud “lefutni”) pedig teljesen hangtalan is lettem, így nem befolyásoltam a témát. Egyébként ez a forma pont erre jó: mászkálni vele, tekerni ezt-azt akár felemelés közben és a keresőbe nézve már lőni is, majd tovább állni.

A PEN-F lelke egy új 20 megapixeles érzékelő. Nagyon sokáig használták a mikro 4/3-ad gyártók az előző 16-osat, így már ideje volt az újításnak. Az új szenzor kicsit ambivalens fogadtatást kapott, mert a stúdióteszteken mért értékekben nem túl nagy a fejlődés. Ez nem feltétlenül baj, mert mindezt nagyobb felbontásban tudja, tehát több részletünk van. A képet nyomtatáshoz vagy webes felhasználáshoz leméretezve már láthatjuk a képminőségbeli fejlődést.

Szombathely - Olympus PEN-F

Egy hét után

Önmagamat ismétlem, de ez a gép tényleg nagyon kicsi, diszkrét és elegáns megjelenésű. A felhasznált anyagoknak hála jó érzés kézbe venni és a műszaki megoldásoknak hála öröm használni. Hogy kinek ajánlom? Utcafotósoknak mindenképpen, de igazából bárkinek, aki szereti a klasszikus gépeket és a klasszikus értelemben vett fényképezést.

 

Az egy hetes tesztelés során készült képekből néhányat feltöltöttem egy Facebook albumba: Link

Az Olympus Mintaboltnak köszönhetően próbálhattam ki az Olympus PEN-F fényképezőgépet. Te is kipróbálnál Olympus gépeket?

Fotózzunk filmre!

Sokak szerint a mai digitális technika mellett már labdába sem rúghat a film. Ez több szempontból is így van, de attól még bőven van okunk filmet használni.

A digitális technika megjelenése felborította a korábban megszokott rendet: teljesen új munkafolyamatot követelt meg, szakmai vitákat indított, problémákat oldott meg (miközben új problémákat generált) és átalakította a gyártók piaci eloszlását is. Például a Canon a gyors és jól kivitelezett váltásnak köszönheti vezetői pozícióját (és nem azért, mert jobb rendszer lenne, mint a többi), miközben a Contax kiszállt a piacról, a Minoltát felvásárolta Sony, az Olympus és a Pentax pedig a periféria szélére sodródtak. Csak néhány nagyobb márkát említettem, de jól látható, hogy a teljes piacot felborította a váltás.

Fényképezés filmre
Fényképezés filmre

Érdemes filmre fotózni?

A két technológia közti képzeletbeli mérleg nyelve végül az újabb felé billent. A digitális képérzékelőkkel olcsóbb, egyszerűbb és megbízhatóbb lett a fotózás. És talán pont ez, amitől néhányak szemében még jobban felértékelődött a film. De miért is jó az analóg módszer?

Jobb dinamikatartomány

Direkt nem írtam nagyobbat, mert nehezen összehasonlítható a kettő. Az azonban biztosan látszik, hogy a film nagyon jól bírja ha több fényértékkel sötétítünk vagy világosítunk rajta. Továbbá az exponált kép esetén a kiégett részeken is vannak részletek, amik éppen elegendőek ahhoz, hogy ne legyenek zavaróak. Persze ezek a tulajdonságok filmenként eltérnek (a magasabb érzékenységű filmtekercs általában alacsonyabb dinamikatartományú, de ugyan ez igaz az elektromos képérzékelőkre is, ahol az ISO érték növelésével ugyan ezt tapasztalhatjuk).

Nóri Sopronban

Lelassít, elgondolkodtat

A memóriakártyákon több száz vagy több ezer fénykép is elfér, ezzel szemben egy tekercs átlagos filmre csak 36 kocka fér el (nagyobb formátum esetén akár ennél is kevesebb). A film használata kicsit körülményesnek tűnhet, mert minden tekercs pénzbe kerül, minden exponálás után léptetni kell a filmet (egyszerűbb és régebbi fényképezőgépek esetén) és egy befűzött tekercsen minden képkocka azonos ISO értékű. Ha valaki filmet használ, akkor nem teheti meg, hogy több száz fotót készít feleslegesen. És ez jó dolog! Rákényszerít arra, hogy meggondoljuk és eltervezzük a képkockát: jók-e a beállítások, jó szögből nézzük-e, előnyösen van-e beállítva a téma? Segít abban, hogy a mennyiség helyett a minőségre koncentráljunk.

Kiszámíthatatlan

Digitálist használva minden egyes exponálás között ellenőrizhetjük az elkészült képet (elektronikus keresőt használva már elkészítés előtt is látjuk) és lehetőségünk van rögtön javítani a hibánkat majd újrapróbálkozni. Ez olyan hatalmas segítség, ami kicsit unalmassá is teszi az egészet. Film esetén legalább egy-két órát (de tipikus esetben napokat vagy heteket is) várni kell, mire viszont láthatjuk a képeket. És ha rossz záridővel fotóztuk végig a tekercset? Az pech. Már önmagában ez ad egy bizonytalanságot a folyamatnak, de ha többet szeretnénk, akkor az is csak rajtunk múlik. Vásárolhatunk több tíz éves gépeket, amelyek talán már nem is funkcionálnak megfelelően. A felhasználható filmek is máshogy viselkedhetnek márkától, típustól, érzékenységtől vagy akár a gyártás időpontjától függően. Sokan kísérleteznek lejárt tekercsek használatával és egészen furcsa színes foltokat kapnak eredményül. A hívás pedig a legnagyobb rizikófaktor, főleg ha magunk végezzük: ha nem megfelelő ideig öblögetjük a hívó folyadékban, vagy nem ideális hőmérsékletű kemikáliákkal dolgozunk, akkor torzulnak a negatívok. Ez a bizonytalanság az, ami izgalmassá és érdekessé teszi az egész folyamatot.

Szombathely

Amíg keveset használod, addig olcsó

Amíg valaki kevés fényképet készít, addig a filmes rendszer használata rendkívül olcsó is lehet. Használtan már pár ezer forintért kaphatunk gépeket: nemcsak kompaktokat (2.000 – 5.000 Ft), hanem cserélhető objektíves távmérős vagy tükörreflexes gépeket is (5.000 – 10.000 Ft), amikhez ugyancsak pár ezer forintért objektíveket is vehetünk. Nagyon kedvező áron lehet használt Zenit, Minolta és Olympus rendszereket szerezni. Ezekbe a filmek is már 1.000 – 1.500 Ft-tól kaphatóak, amiket 1.500 – 2.000 Ft-ért már elő is hívnak és szkennelnek vagy nyomtatnak nekünk. Ha soknak találjuk a hívás díját, akkor elvégezhetjük magunknak: néhány eszköz beszerzése (10.000 – 15.000 Ft) után már anyagáron dolgozhatunk, amivel 500 – 600 Ft-ba kerül egy tekercs. Ezek a kisfilmes árak, amit manapság Full Framenek hívunk. Tegyük hozzá, hogy ha valaki a kiváló minőséget keresi, akkor itt is el tudnak szaladni az árak.

Ha kedvet kaptál, akkor írj, kérdezz bátran!

Back to top