Utcafotózás

Amikor ismerőseimmel a fotózás kerül szóba, olyankor ennél a műfajnál egy nagy kérdőjel szokott megjelenni a beszélgetőpartnereim homlokán.  Utcán fényképezni? Kevesen tudják mi is ez pontosan, pedig talán ez a legkézenfekvőbb és legelérhetőbb téma mindenki számára.

Mi is az az utcafotózás?

Nehéz megfogalmazni, ugyanis nincs rá pontos definíció. Nincs aki meghatározza, hogy mi ez, ahogy az elvárásokat sem fekteti le senki. Ennyit szoktak rá mondani: “Emberi élet dokumentálása publikus tereken.” Egy nagyon szigorú értelmezés szerint ezek csak elkapott pillanatok lehetnek, tehát az alanyt nem szabad még egy kicsit sem befolyásolni. Ezzel én nem értek teljesen egyet; addig nyugodtan kapcsolatot teremthetünk, amíg nem lesz mesterkélt az eredmény. Tágabb értelmezésben már az utcafotóhoz tartozik minden, ami az emberi élet és a modern társadalom őszinte megörökítése. Zsánerfotó, urbán fotó és utcafotó? A határok elmosódottak, elvégre mindegyiknek ugyan az a célja.

Henri Cartier-Bresson – Alex Webb
Henri Cartier-Bresson – Alex Webb

Hogyan érdemes elkezdeni?

Belépni az utcafotózás világába nagyon egyszerűnek tűnhet: elég csupán kimenni az utcára. A valóságban azonban nehezebb, mint gondolnánk. Itt nincsenek olyan szigorú témaköri szabályok, megrendelői elvárások és könnyedén elsajátítható módszerek. Az utcán nincs két egyforma pillanat vagy hangulat, és csak rajtunk múlik, hogy a nap végén mi kerül a memóriakártyánkra, filmünkre.

Fertőd, Sopron utcafotó
Az első utcafotóim, bár ekkor még nem is tudtam, hogy ez egy külön műfaj.

 

A fényképezőgép nem számít: Az a fontos, hogy nálunk legyen és ne akadályozzon minket. Tudom, hogy hajlamos vagyok minden területen azt hangoztatni, hogy a gép csak egy eszköz, de ez az utcafotónál hatványozottan igaz. Legyen kicsi, kompakt – elvégre cipelni fogjuk órákon át, vagy akár naphosszat – és mindig legyen kéznél. Nem kell profi felszerelés, nincs szükség rá, hogy az összes beállítás elérhető legyen. Csupán az alapokra lesz szükségünk: expozíciókorrekció, fókuszpont választás és esetleg rekeszválasztás. A tökéletes pillanatban ennél többet amúgy sem tudnánk átállítani. Másrészt a tudatos fotós sétálás közben az adott helyszínhez állítja a gépet, tehát felkészül: például a sikátor bejáratánál már felemeli az érzékenységet. Népszerűbb utcafotós gépek: mobiltelefon, távmérős filmes gépek, Olympus OM-D és PEN-F gépek, Fujifilm X100 széria, Panasonic GX széria, Sony A6000 és RX1 széria, továbbá a megkerülhetetlen Leica gépek.

Vivian Maier – William Klein
Vivian Maier – William Klein

 

Merjünk közel menni: Amikor az utcán fotózunk, akkor nemcsak egy témát, egy érdekes vagy szép dolgot akarunk megörökíteni, hanem a közeget, a hangulatot. Ezt úgy érhetjük el, hogy standard vagy széles látószögű objektívvel dolgozunk. Robart Capa ezt mondta: “Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”. Annak ellenére, hogy ezt sokan félreértelmezik – ugyanis ő nemcsak fizikailag értette, hanem arra is, hogy ismerjük meg a témát, amit fotózunk – , az utcán tényleg érdemes megfogadni.

Stuart Paton – Bernd Schaefers
Stuart Paton – Bernd Schaefers

 

A téma csak rajtunk múlik: Megoszlanak a vélemények arról, hogy a street fotónak mekkora a művészi értéke. Csupán értelmetlen kattogtatás? Szerintem ez csak rajtunk múlik. Van, aki a teljesen hétköznapi életet dokumentálja, viszont akad olyan is, aki kifejezetten a nem mindennapit keresi. Jobb lenne az egyik a másiknál? Nem hinném. Az a kérdés is gyakran felmerül, hogy egy-egy önálló kép mekkora értékkel rendelkezik. Itt sem tudok jó választ, mert csak rajtunk múlik, hogy mekkora hangsúlyt fektetünk a tartalomra, hogy mennyi gondolatot és érzelmet viszünk egy képbe vagy akár egy sorozatba.

Thomas Leuthard – Nicholas Goodden
Thomas Leuthard – Nicholas Goodden

 

Ez kinek éri meg? Pénzügyileg nagyon kevés embernek, de ha kicsit elvonatkoztatunk az anyagias világunktól, akkor bárkinek: a fizetség a folyamatos élmény és fejlődési lehetőség.  Ez kicsit drasztikusan hangozhat, de így van. Egy utcafotónál tényleg nincs megrendelő, ahogy az elkészült képet sem egyszerű eladni. Kevesen tudnak úgy megélni, hogy főállású street fotósnak hívják magukat. Ettől függetlenül némi pénzre lehet szert tenni oktatással, workshopok rendezésével vagy könyvkiadással. Sőt, a legnagyobb nevek akár saját márkás kiegészítőket is árulhatnak vagy akár szponzorokat is szerezhetnek maguknak. Azonban ha ez össze is jönne, akkor se felejtsük el, hogy honnan indultunk, és maradjunk alázatosak a téma iránt.

Eric Kim – Eolo Perfido
Eric Kim – Eolo Perfido

Mi a helyzet az emberi jogokkal?

Magyarországon jelenleg a jog nem vesz tudomást erről a művészi tevékenységről, teljesen ellehetetleníti azt. A jogi szabályozásunk azon a paranoid elképzelésen alapul, hogy egy ember kizárólag rosszindulatú céllal akarhat bárki mást lefényképezni az utcán. Jelenleg engedélyt kell kérnünk az alanytól a fénykép elkészítése előtt – amennyiben felismerhető lenne a képen – , ami valószínűleg azt is jelenti, hogy megszakítjuk azt a pillanatot, amiért meglőttük volna azt a képet. Voltak már ebből bírósági ügyek, és az a tapasztalat, hogy beleegyezésnek számít az arra utaló magatartás is. Tehát ha viselkedésünkkel jelezzük, hogy fényképeznénk és az illető észrevesz minket, de folytatja a tevékenységét, akkor nyugodtan kattintsunk.

Arra azonban ügyeljünk – a jogtól függetlenül is – , hogy előnytelen képet ne készítsünk másról. Itt is vannak íratlan etikai szabályok, amikhez tartani kell magunkat. Olyan szituációban ne fényképezzünk, amelyben fordított esetben mi sem örülnénk neki. Láttam már Budapesten utcafotós “workshopot”, ahol hajléktalant fotóztak. Ez leírhatatlanul nagy illetlenség és az elkövetők nem tisztelik a másik embert, pedig ahhoz, hogy jó képet készíthessünk embertársainkról, ahhoz tisztelet kell és őszinte érdeklődés.

Ne akarjunk előnytelen képet készíteni.
Arra törekszem, hogy ne legyek tolakodó és ne készítsek előnytelen képet.

Érdekel az utcafotó?

Bátran bekövethetsz Flickr-en és Instagram-on is, mert mindkettőre ilyen képeket töltök fel. Továbbá itt van néhány utcafotós magazin és közösség:

 

Olympus PEN-F

Lehetőségem adódott egy hétig tesztelni az Olympus legújabb PEN fényképezőgépét. Lelkes utcafotósként kedveltem a gép jó tulajdonságait és találtam néhány furcsaságot is, de azt elmondhatom, hogy fájó szívvel adtam vissza a teszt végén.

A PEN széria nagyon régre nyúlik vissza. Már a kisfilmes korszakban is a “kicsi és elegáns” címszavakkal igyekezett hírnevet szerezni magának, és ez a gondolatiság a mikro 4/3 megjelenésekor új lendületet kapott. Az első digitális PEN egy kisméretű, de prémium megjelenésű fényképezőgép volt. Egyszerű kezelőszervek mellett a jó minőségérzetű anyagok jellemezték. Később azonban megjelent az igény, hogy az ilyen kompakt, téglatest formájú gépek inkább távmérős kialakítást kapjanak: tehát legyen beépített keresőjük.

Első benyomások

Megjelenéskor a sajtófotókat nézegetve többen is összehúzott szemöldökkel néztük a PEN-F kezelőszerveit. Mindent tárcsa és gomb túlméretezettnek tűnt, az egész külsőre csak annyit tudtam mondani, hogy egy kicsit “túltolták”. Később a valós képeken már kevésbé éreztem ezt, és a doboz kibontása után végleg elszállt mindenféle negatív érzésem. A gombok, tárcsák nem túl nagyok. Sőt, így jók, így lehet őket könnyedén használni. Egy ilyen méretű váz kicsi tárcsákkal nem működne jól a kézben. Az Olympus mérnökei külön figyelmet szenteltek arra, hogy az egyes tárcsák/kapcsolók keménységét – vagy ellenállását – a használat gyakoriságához igazítsák.

Olympus PEN-F

Használat közben

Az elején leszögezném, hogy szinte kizárólag utcafotóra használtam a gépet. Hogy miért? Hát, mert arra tökéletes! Sportra, portréra vagy rendezvényre van jobb alternatíva a rendszeren belül is. Felraktam rá a “hétköznap futkosós”  Olympus M.Zuiko 17mm F1.8 objektívet és le se vettem róla a teszt ideje alatt. Ezzel az objektívvel nagyon kicsi és nagyon jól használható kombinációt alkotnak. Az utcán nem mindig van idő megfelelően beállítani a gépet ezért a gépváz tetején elhelyezett dedikált expozíció korrekciós tárcsa nagy segítség, továbbá ezen az objektíven van távolság skála a manuális használathoz. A PEN kijelzője kihajtható és forgatható, így akár szokatlan szögekből is tudunk komponálni.

A gép elejére került ART tárcsa felvágósnak tűnhet, de nem az. Egyrészt az elhelyezése abszolút retro – meglepő módon a fogást sem zavarja – másrészt jópofa képmanipulációs beállításokat érhetünk el vele. Ezek már nem a régi kompaktos “ART szűrők”, hanem hozzáértő kezekbe szánt finomhangolási lehetőségek: színszűrők, színkorrekciók és minden egyéb eszköz, amire szükségünk lehet.

Ez az első PEN, ami beépített elektronikus keresőt kapott. A kereső egy nagyfelbontású OLED kijelző, ami megfelelően gyors és a külső fényekhez alkalmazkodva automatikusan változtatja a fényerejét. Szinte minden szituációban megállja a helyét: nem késik, sötétben is látni vele és ugye felvétel előtt már láthatom, hogy milyen képet fogok készíteni. Egyébként a keresőt a géptest bal felső sarkában helyezték el.

Szombathely - Olympus PEN-F

Amikor a városban mászkáltam vele, akkor általában a nyakamban lógott vagy épp csak a kezemben tartottam. Ahogy felemeltem a szememhez senki nem nézett rám furcsán, senki nem jött zavarba, senki sem kérdezte meg hogy melyik újságtól jöttem. Diszkrét voltam így zavartalanul fényképezhettem. Az elektromos zárat bekapcsolva (1/16000 másodperces sebességgel tud “lefutni”) pedig teljesen hangtalan is lettem, így nem befolyásoltam a témát. Egyébként ez a forma pont erre jó: mászkálni vele, tekerni ezt-azt akár felemelés közben és a keresőbe nézve már lőni is, majd tovább állni.

A PEN-F lelke egy új 20 megapixeles érzékelő. Nagyon sokáig használták a mikro 4/3-ad gyártók az előző 16-osat, így már ideje volt az újításnak. Az új szenzor kicsit ambivalens fogadtatást kapott, mert a stúdióteszteken mért értékekben nem túl nagy a fejlődés. Ez nem feltétlenül baj, mert mindezt nagyobb felbontásban tudja, tehát több részletünk van. A képet nyomtatáshoz vagy webes felhasználáshoz leméretezve már láthatjuk a képminőségbeli fejlődést.

Szombathely - Olympus PEN-F

Egy hét után

Önmagamat ismétlem, de ez a gép tényleg nagyon kicsi, diszkrét és elegáns megjelenésű. A felhasznált anyagoknak hála jó érzés kézbe venni és a műszaki megoldásoknak hála öröm használni. Hogy kinek ajánlom? Utcafotósoknak mindenképpen, de igazából bárkinek, aki szereti a klasszikus gépeket és a klasszikus értelemben vett fényképezést.

 

Az egy hetes tesztelés során készült képekből néhányat feltöltöttem egy Facebook albumba: Link

Az Olympus Mintaboltnak köszönhetően próbálhattam ki az Olympus PEN-F fényképezőgépet. Te is kipróbálnál Olympus gépeket?

Back to top