Sokak szerint a mai digitális technika mellett már labdába sem rúghat a film. Ez több szempontból is így van, de attól még bőven van okunk filmet használni.

A digitális technika megjelenése felborította a korábban megszokott rendet: teljesen új munkafolyamatot követelt meg, szakmai vitákat indított, problémákat oldott meg (miközben új problémákat generált) és átalakította a gyártók piaci eloszlását is. Például a Canon a gyors és jól kivitelezett váltásnak köszönheti vezetői pozícióját (és nem azért, mert jobb rendszer lenne, mint a többi), miközben a Contax kiszállt a piacról, a Minoltát felvásárolta Sony, az Olympus és a Pentax pedig a periféria szélére sodródtak. Csak néhány nagyobb márkát említettem, de jól látható, hogy a teljes piacot felborította a váltás.

Érdemes filmre fotózni?

A két technológia közti képzeletbeli mérleg nyelve végül az újabb felé billent. A digitális képérzékelőkkel olcsóbb, egyszerűbb és megbízhatóbb lett a fotózás. És talán pont ez, amitől néhányak szemében még jobban felértékelődött a film. De miért is jó az analóg módszer?

Jobb dinamikatartomány

Direkt nem írtam nagyobbat, mert nehezen összehasonlítható a kettő. Az azonban biztosan látszik, hogy a film nagyon jól bírja ha több fényértékkel sötétítünk vagy világosítunk rajta. Továbbá az exponált kép esetén a kiégett részeken is vannak részletek, amik éppen elegendőek ahhoz, hogy ne legyenek zavaróak. Persze ezek a tulajdonságok filmenként eltérnek (a magasabb érzékenységű filmtekercs általában alacsonyabb dinamikatartományú, de ugyan ez igaz az elektromos képérzékelőkre is, ahol az ISO érték növelésével ugyan ezt tapasztalhatjuk).

Lelassít, elgondolkodtat

A memóriakártyákon több száz vagy több ezer fénykép is elfér, ezzel szemben egy tekercs átlagos filmre csak 36 kocka fér el (nagyobb formátum esetén akár ennél is kevesebb). A film használata kicsit körülményesnek tűnhet, mert minden tekercs pénzbe kerül, minden exponálás után léptetni kell a filmet (egyszerűbb és régebbi fényképezőgépek esetén) és egy befűzött tekercsen minden képkocka azonos ISO értékű. Ha valaki filmet használ, akkor nem teheti meg, hogy több száz fotót készít feleslegesen. És ez jó dolog! Rákényszerít arra, hogy meggondoljuk és eltervezzük a képkockát: jók-e a beállítások, jó szögből nézzük-e, előnyösen van-e beállítva a téma? Segít abban, hogy a mennyiség helyett a minőségre koncentráljunk.

Kiszámíthatatlan

Digitálist használva minden egyes exponálás között ellenőrizhetjük az elkészült képet (elektronikus keresőt használva már elkészítés előtt is látjuk) és lehetőségünk van rögtön javítani a hibánkat majd újrapróbálkozni. Ez olyan hatalmas segítség, ami kicsit unalmassá is teszi az egészet. Film esetén legalább egy-két órát (de tipikus esetben napokat vagy heteket is) várni kell, mire viszont láthatjuk a képeket. És ha rossz záridővel fotóztuk végig a tekercset? Az pech. Már önmagában ez ad egy bizonytalanságot a folyamatnak, de ha többet szeretnénk, akkor az is csak rajtunk múlik. Vásárolhatunk több tíz éves gépeket, amelyek talán már nem is funkcionálnak megfelelően. A felhasználható filmek is máshogy viselkedhetnek márkától, típustól, érzékenységtől vagy akár a gyártás időpontjától függően. Sokan kísérleteznek lejárt tekercsek használatával és egészen furcsa színes foltokat kapnak eredményül. A hívás pedig a legnagyobb rizikófaktor, főleg ha magunk végezzük: ha nem megfelelő ideig öblögetjük a hívó folyadékban, vagy nem ideális hőmérsékletű kemikáliákkal dolgozunk, akkor torzulnak a negatívok. Ez a bizonytalanság az, ami izgalmassá és érdekessé teszi az egész folyamatot.

Amíg keveset használod, addig olcsó

Amíg valaki kevés fényképet készít, addig a filmes rendszer használata rendkívül olcsó is lehet. Használtan már pár ezer forintért kaphatunk gépeket: nemcsak kompaktokat (2.000 – 5.000 Ft), hanem cserélhető objektíves távmérős vagy tükörreflexes gépeket is (5.000 – 10.000 Ft), amikhez ugyancsak pár ezer forintért objektíveket is vehetünk. Nagyon kedvező áron lehet használt Zenit, Minolta és Olympus rendszereket szerezni. Ezekbe a filmek is már 1.000 – 1.500 Ft-tól kaphatóak, amiket 1.500 – 2.000 Ft-ért már elő is hívnak és szkennelnek vagy nyomtatnak nekünk. Ha soknak találjuk a hívás díját, akkor elvégezhetjük magunknak: néhány eszköz beszerzése (10.000 – 15.000 Ft) után már anyagáron dolgozhatunk, amivel 500 – 600 Ft-ba kerül egy tekercs. Ezek a kisfilmes árak, amit manapság Full Framenek hívunk. Tegyük hozzá, hogy ha valaki a kiváló minőséget keresi, akkor itt is el tudnak szaladni az árak.

Ha kedvet kaptál, akkor írj, kérdezz bátran!