locsmandisz.hu

The Battle of Souls, werkfotózás

Pár hete leporoltam ezt a régi fotósorozatot, ugyanis ezt választottam a fotográfus szakmai vizsgaremeknek. Hogy miért pont ezt? Mert mindenképpen valamilyen riportjellegűt szerettem volna, ahol a képeken túl tartalom is van.

A fotózsurnalizmusban mesélünk, érzelmeket keltünk és mindezt úgy, hogy csak egy alkalmunk van elkészíteni a felvételeket. Ehhez az izgalmas kihíváshoz írtam egy vizsgaremek dokumentációt, amit most átfogalmaztam egy könnyedebb hangnemre, hogy bárkivel megoszthassam.

A feladatról

Lehetőségem adódott, hogy asszisztensként egy amatőr klipforgatáson vegyek részt. A videót Ábrahám Imre írta és rendezte. Az alkotói folyamathoz teljes szabadságot kért a zeneszerzőtől, Andrew Barasitstól. Imrének volt már korábban tapasztalata reklámvideóval és riportvideóval, azonban a szereplők a baráti társaságból kerültek ki. A forgatás során az első számú feladatom az volt, hogy a világítást kezeljem (fényvisszaverő és állandó fényű softbox), továbbá kellékek kezelésénél segítettem. A videó felvételeket Imre maga rögzítette, csupán egy snittet készítettem én.

Az előkészületek és a próbafelvételek során volt alkalmam arra, hogy werkfotókat készítsek. A fényképek célja, hogy a külső szemlélők számára is betekintést nyújtsanak a munkánkba.

Werkfotó

A werk megmutatja a “színfalak” mögötti eseményeket, láthatjuk a stábot munka közben, a színészeket a felvételek között. Ezek olyan képek, amik az elkészült műben nem láthatóak, viszont ahhoz képest extra információt hordoznak. Műfajilag úgy tekinthetünk rá, mint egy speciális riportra.

Bal oldalon a klipből egy képkocka látható, míg jobb oldalon a werkfotó.
Bal oldalon a klipből egy képkocka látható, míg jobb oldalon a werkfotó.

Készítéskor a zsurnaliszta szemléletet követtem, azaz nem avatkoztam be, nem készítettem beállított képeket és nem zavartam meg a folyamatot jelenlétemmel. A képek célja az objektív történetmesélés.

Felvételek készítése

A fényképek készítésére Olympus E-M5 fényképezőgépet használtam egy széleslátószögű (M.Zuiko 17mm f/1.8) objektívvel, ez a kombináció meglehetősen kicsi és halk, így segített abban, hogy végig diszkrét maradjak és ne zavarjam meg a munkát. Az objektív alkalmas arra, hogy közelről készítsünk tartalmas felvételeket és a szemlélő természetesnek érezze az elkészült képeket. A látószög hasonló az emberi szeméhez, így a felvételeket nézve könnyedén a jelenetbe tudjuk magunkat képzelni.

Mivel Imre a videót is fekete-fehérre tervezte, ezért már a fényképek készítésekor is arra törekedtem, hogy azok monokrómban is működjenek. Nagy gondot fordítottam arra, hogy a fények és árnyékok megfelelő kontrasztot alkossanak. Mivel a művérnek fontos szerepe van a klipben, így a fényképezéskor is kerestem azokat a szituációkat, ahol az felismerhetően jelenik meg.

Már az első pillanatban egyértelmű volt, hogy egy ilyen munkát nem egy képben, hanem egy képsorozatban lehet megfelelően bemutatni. Fotózáskor kerestem az érdekes és egyben érthető szituációkat. Nem szerettem volna kizökkenteni a nézőt azzal, hogy akár egy képről ne tudja eldönteni, hogy mit ábrázol.

Fontosnak tartottam, hogy a sorozat megtekintésekor megismerjük a résztvevőket és egyértelműen elkülönüljenek a szerepek. A rendező instruál és többször megjelenik a kamera mögött, míg a szereplők a kamera előtt játszanak.

Főbb kompozíciós vonalak.
Főbb kompozíciós vonalak.

Az ember minden képen ösztönösen keresi az arcokat, követi a tekinteteket. A világos, kontrasztos területek vonzzák tekintetünket. A sorozatban található képek többségére átlós kompozíciós vonalakat és háromszögeket lehet helyezni, ezektől tűnnek azok dinamikusnak és lendületesnek.

Fényképek feldolgozása

A képeket az Adobe Lightroom programmal dolgoztam fel, mert ideális volt a feladatra: az elkészült képek egységes megjelenést kaptak. A fotózsurnaliszta hozzáállás miatt a képek tartalmát nem manipuláltam csupán az alábbi műveleteket hajtottam végre:

  • Fekete-fehér konverzió, ahol narancs színű szűrőt szimuláltam, hogy világosítsam az emberi bőrt.
  • Világos és sötét részek beállítása a képhez illő kontraszt kialakításáért.
  • Enyhe peremsötétedést adtam hozzá, hogy koncentráljam a figyelmet.
  • Minimális vágás.
Bal oldalon az eredeti kép és jobb oldalon a feldolgozott.
Bal oldalon az eredeti kép és jobb oldalon a feldolgozott.

Szelektáláskor arra törekedtem, hogy semmiképpen se válasszak olyan képet a sorozatba, amin egy résztvevő félreérthetően vagy előnytelenül szerepel.

A forgatás nem időrendben zajlott, több napot és több hétvégét felölelt. A snitteket a rendező és a vágó illesztette olyan sorrendbe, hogy azok történetet meséljenek. A fényképek válogatásakor nekem ugyanez volt a feladatom. Az első képen bemutatom a résztvevőket, a másodikon egyértelművé teszem a szerepeket és a többi képen próbálom bemutatni a felvételek készítésének körülményeit, mozzanatait. A teljes galéria itt megtekinthető: The Battle of Souls Werkfotók

A zenei klip a Soproni BuSho rövidfilmfesztiválon megnyerte a fődíjat.

Zene
The Battle of Souls
Andrew Barasits

Írta, rendezte és felvette
Ábrahám Imre

Szereplők
Erdei Nóra Virág
Visy Márton

Vágó
Farkas Jenő

Külön köszönet
Ákos Győrffy – Pub Fiction Club

Olympus M.Zuiko 25mm F1.2 PRO

Miután az Olympus piacra dobta a fontosabb Pro zoomobjektíveket, várható volt, hogy néhány fényerős fixxel is elő fognak rukkolni. Ugyan van már egy f/1.8-as (Premium széria) fix objektívsoruk – amik egytől-egyik kiváló darabok – , szükség volt arra is, hogy igazi professzionális felhasználásra szánt objektívvel jelentkezzenek.

A mérnökök nem aprózták el: a 25mm-es fix objektív legtágabb rekesze f/1.2 (ez pontosan egy fényérték előny az f/1.8-as prémium objektívhez képest). A Panasonic Leica 42.5mm f/1.2 Nocticron után ez már a második f/1.2-es autófókuszos objektív a m4/3 rendszerben. Valljuk be őszintén, hogy a kisebb szenzorméret miatt valóban szükség van néhány ilyen extrémebb obira is. Persze a lencserendszer nem csak rekeszben erős; a különleges korrekciós lencséknek és bevonatoknak hála csak egy alig érzékelhető becsillanást tapasztalhatunk ellenfényes fotózáskor. Ugyan egy minimális kontraszt csökkenés továbbra is előfordulhat, de ezzel már bőven a korrigálható mértéken belül van. Mindezt egy elnyűhetetlennek tűnő időjárásálló kivitelbe csomagolták.

Fontosabb adatok:

  • gyújtótávolság: 25mm (47 fokos látószög)
  • rekeszérték: f/1.2 – f/16
  • lencse elemek: 19 elem (14 csoportba rendezve)
  • fókuszmotor: MSC (videó alatt is hangtalan gyors motor)
  • közelpont: 30cm
  • szűrőméret: 62mm
  • méret: 87mm x 70mm
  • súly: 410g
  • kialakítás: belső élességállítású, por és cseppálló

Első benyomások

Első kézbevételkor a masszív szó jutott eszembe. Az objektív nagy és nehéz. Talán csak hozzászoktam a rendszer nyújtotta kicsi fix objektívekhez? Egyébként a méreten nem kell csodálkozni: fém burkolat kívül, 19 lencse belül és 62mm-es szűrőméret. Továbbá egy 25mm-es objektívről beszélünk, amit ilyen paraméterekkel nem lehet kicsire tervezni. Ez az oka annak, hogy a régi tükörreflexes gépekhez eleinte nem voltak jó széles látószögű objektívek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Sajnos az Olympus üdvöskéjét egy elég kedvezőtlen időszakra kaptam meg: 5 napig volt nálam és ezalatt végig hideg, ködös, borongós idő volt. Az időjárás az objektívnek nem okozott ugyan gondot, de nekem annál inkább: kevés kép készült és nem is tudtam annyi szituációban próbára tenni, mint szerettem volna.

Képi világ

Tudjuk, hogy nincs hibátlan f/1.2-es objektív. Szinte mindegyikre jellemző, hogy teljesen nyitva – egyébként az objektívek jobban teljesítenek, ha egy-két értéket rekeszelünk rajtuk – kicsit lágy a képük, színhibákat produkálnak, erős peremsötétedést mutatnak és általában a felbontóképességük is a padlón van. Tudtam, hogy ennél a Pro obinál is hasonlókkal fogok találkozni, csak épp azt nem tudtam, hogy milyen mértékben. A peremsötétedés jelentős; 0,7 fényérték körül van. Ez nyilván jól korrigálható, sőt akár ott is hagyhatjuk. Én a képeimre egyébként is rá szoktam dobni egy kicsit. A rajzolat egy leheletnyit lágy, de bőven használható. Stúdión kívüli munkánál nem rekeszelnék, nem indokolt. Ellenfényt nem igazán tudtam kipróbálni az időjárás miatt, beltérben ugyan próbálkoztam lámpával megoldani, de nem tudtam semmi jelentős becsillanást elérni. Legrosszabb esetben is enyhre kontrasztvesztés volt az eredmény. Ezt úgy tekintem, hogy ezen területen kiválóan teljesített (bár egy napsütéses szituációt megnéznék). Éjszakai felvételeknél tűnt fel, hogy az éles tartományon kívül ellipszis alakú fénygömbök jelennek meg a lámpák fényénél. Tehát teljesen nyitva enyhén “örvénylő” képe van. Ez ismét egy vagy-vagy dolog. Van akinek tetszik, de technikailag egy optikai hibáról beszélünk. Persze hozzá kell tennem, hogy minden gyengeség eltűnik f/1.4-re rekeszelve, ahol is nagyon steril képe van.

Nem Full-Frame

A Full-Frame kérdéskör a legfárasztóbb dolog a szakmai fórumokon. Ugyan a szűkebb mélységélességnek hála az eddigieknél jobban hasonlít, de nem az. Amikor ezt az objektívet bejelentették, akkor rögtön megindult a vita annak kapcsán, hogy képes lesz-e “full-frames” kinézetet adni a vele készült képeknek. Nem, nem tud. Átszámolva a kisfilmes érzékelőméretre ez egy 50mm f/2.4 objektívnek felelne meg, tehát azzal egyezik meg a látószöge és mélységélessége. Azt azonban ne felejtsük el, hogy egy 25mm-es és egy 50mm-es lencserendszer szenzormérettől függetlenül is máshogy képezi le a teret. Szóval, akinek szüksége van a kisfilmes szenzorméret adta látványvilágra, az jobban jár akár egy Sony A7 + 50mm f/1.8 kombinációval.

Olympus 25mm f/1.2 - Fujifilm 35mm f/1.4 - Canon 50mm f/1.2 - Sigma 50mm f/1.4
Ezen a látószögön csak enyhébb méretbeli előnye van a rendszernek. Forrás: http://camerasize.com/compact/

A fenti képen is látszódik, hogy ez az objektív mennyire nagy. Viszont ne ítélkezzünk elhamarkodottan, ugyanis nehezen találtam olyan alternatívát, amit valóban mellé lehetne tenni. APS-C méretű képérzékelőre nem találtam natív f/1.2-eset. A képen látható Fujifilm 35mm f/1.4 R objektív nem felel meg egyik kritériumnak sem az alábbiak közül: f/1.2-es legtágabb blende, belső élességállítás, időjárásálló váz, halk és gyors fókuszmotor. Látszólag az egyetlen hasonló ligában játszó versenyző a Canon 50mm f/1.2L USM, de ha őszinték akarunk lenni, akkor az sem veszi fel a versenyt az Olympus megoldásával. Sosem értettem, hogy miért dicsérik ezt az objektívet, amikor f/1.8 alatt rettentően életlen. Ha a most bemutatott Olympusnak akarunk nagyobb szenzorra rajzoló alternatívát keresni, akkor a Sigma ART és a Zeiss objektívek között kell keresgélnünk. A képen látható Sigma 50mm f/1.4 Art egyharmad blendével sötétebb objektív, ami még csak nem is időjárásálló. Ezek után próbáljuk meg elképzelni, hogy mekkora lenne egy 50mm f/1.2-es profi lencse full-frame vázon! Ha elképzeltük, akkor felejtsük is el a fenti képet, mert a különböző rendszerek sosem lesznek egymás alternatívái, mert mindegyiknek megvannak a saját előnyei és hátrányai.

Összehasonlítás

Az előző bekezdéssel teljesen feleslegesen más vizekre eveztem és ezt szeretném most korrigálni. Ezt az objektívet a m4/3 rendszerben kell összemérni az alternatívákkal. Mivel a mikro 4/3 világban nemcsak az érzékelő mérete azonos, hanem a bajonett is, így azonos vázzal lehet tesztelni a különböző megoldásokat. Az összehasonlításban szereplő objektívek:

  • Olympus M.Zuiko 25mm F1.8
  • Panasonic Leica Summilux 25mm F1.4
  • Olympus M.Zuiko 25mm F1.2 Pro
Olympus M.Zuiko 25mm F1.8 – Panasonic Leica Summilux 25mm F1.4 – Olympus M.Zuiko 25mm F1.2 Pro
Olympus M.Zuiko 25mm F1.8 – Panasonic Leica Summilux 25mm F1.4 – Olympus M.Zuiko 25mm F1.2 Pro

A tesztben szereplő objektívek listája kellőképpen izgalmas: az Olympus 25mm f/1.8 egy Premium szériás objektív, ami rendkívül kompakt és mellette nagyon éles. Ehhez képest az új 25mm f/1.2 egy teljes fényértéknyi előnyt jelent nekünk: tehát adott fényviszony esetén ISO3200-ről ISO1600-ra csökkenthetjük az érzékenységet. Továbbá a csinos kis tesóval szemben a Pro változat időjárásálló. Fókuszsebességben nem érezhető jelentős különbség: nappali fényben hasonlóan teljesítenek, viszont a Pro változat a tágabb rekeszének hála félhomályban is jóval magabiztosabb marad.

A másik rivális a Panasonic 25mm f/1.4, amit a Leica felügyelete alatt terveztek és gyártanak. Ugyan nem időjárásálló kivitelű, de korai megjelenésének és tág rekeszének hála, évekig ez volt a legjobb standard fix objektív a négyharmados tükörnélküli rendszerben. Az f/1.4 és f/1.2 között már csak 1/3 fényértéknyi különbség van, azonban az Olympus automatikus élességállítása jóval pontosabb. Előfordulhat, hogy az Olympus E-M1 jobban szereti a márkatárs objektíveket és ez okozza az AF különbséget, bár az is okozhatja az eltérést, hogy a Panasonic a legrégebbi tervezésű mind közül.

Egy hét után

Az Olympus 25mm F1.2 Pro az az objektív, amit minden profinak érdemes megvennie. A rendszerhez képest teljesen kompromisszummentes. Tervezéskor az elérhető legjobb képminőség lebeghetett a szemük előtt, ugyanis félelmetesen jó képe van. Jól felismerték, hogy egy extrém fényerős objektívet az emberek a tág rekesz miatt vesznek meg, ezért addig pakolgatták bele a korrekciós lencséket, amíg el nem érték, hogy valóban éles már f/1.2-től is. Emellé a rendszerben elérhető egyik leggyorsabb fókuszálási sebesség társul időjárás álló kivitelben. Profi munka!

Az Olympus Mintaboltnak köszönhetően próbálhattam ki az Olympus M.Zuiko 25mm F1.2 PRO objektívet. Te is kipróbálnál Olympus gépeket?

Olympus PEN-F

Lehetőségem adódott egy hétig tesztelni az Olympus legújabb PEN fényképezőgépét. Lelkes utcafotósként kedveltem a gép jó tulajdonságait és találtam néhány furcsaságot is, de azt elmondhatom, hogy fájó szívvel adtam vissza a teszt végén.

A PEN széria nagyon régre nyúlik vissza. Már a kisfilmes korszakban is a “kicsi és elegáns” címszavakkal igyekezett hírnevet szerezni magának, és ez a gondolatiság a mikro 4/3 megjelenésekor új lendületet kapott. Az első digitális PEN egy kisméretű, de prémium megjelenésű fényképezőgép volt. Egyszerű kezelőszervek mellett a jó minőségérzetű anyagok jellemezték. Később azonban megjelent az igény, hogy az ilyen kompakt, téglatest formájú gépek inkább távmérős kialakítást kapjanak: tehát legyen beépített keresőjük.

Első benyomások

Megjelenéskor a sajtófotókat nézegetve többen is összehúzott szemöldökkel néztük a PEN-F kezelőszerveit. Mindent tárcsa és gomb túlméretezettnek tűnt, az egész külsőre csak annyit tudtam mondani, hogy egy kicsit “túltolták”. Később a valós képeken már kevésbé éreztem ezt, és a doboz kibontása után végleg elszállt mindenféle negatív érzésem. A gombok, tárcsák nem túl nagyok. Sőt, így jók, így lehet őket könnyedén használni. Egy ilyen méretű váz kicsi tárcsákkal nem működne jól a kézben. Az Olympus mérnökei külön figyelmet szenteltek arra, hogy az egyes tárcsák/kapcsolók keménységét – vagy ellenállását – a használat gyakoriságához igazítsák.

Olympus PEN-F

Használat közben

Az elején leszögezném, hogy szinte kizárólag utcafotóra használtam a gépet. Hogy miért? Hát, mert arra tökéletes! Sportra, portréra vagy rendezvényre van jobb alternatíva a rendszeren belül is. Felraktam rá a “hétköznap futkosós”  Olympus M.Zuiko 17mm F1.8 objektívet és le se vettem róla a teszt ideje alatt. Ezzel az objektívvel nagyon kicsi és nagyon jól használható kombinációt alkotnak. Az utcán nem mindig van idő megfelelően beállítani a gépet ezért a gépváz tetején elhelyezett dedikált expozíció korrekciós tárcsa nagy segítség, továbbá ezen az objektíven van távolság skála a manuális használathoz. A PEN kijelzője kihajtható és forgatható, így akár szokatlan szögekből is tudunk komponálni.

A gép elejére került ART tárcsa felvágósnak tűnhet, de nem az. Egyrészt az elhelyezése abszolút retro – meglepő módon a fogást sem zavarja – másrészt jópofa képmanipulációs beállításokat érhetünk el vele. Ezek már nem a régi kompaktos “ART szűrők”, hanem hozzáértő kezekbe szánt finomhangolási lehetőségek: színszűrők, színkorrekciók és minden egyéb eszköz, amire szükségünk lehet.

Ez az első PEN, ami beépített elektronikus keresőt kapott. A kereső egy nagyfelbontású OLED kijelző, ami megfelelően gyors és a külső fényekhez alkalmazkodva automatikusan változtatja a fényerejét. Szinte minden szituációban megállja a helyét: nem késik, sötétben is látni vele és ugye felvétel előtt már láthatom, hogy milyen képet fogok készíteni. Egyébként a keresőt a géptest bal felső sarkában helyezték el.

Szombathely - Olympus PEN-F

Amikor a városban mászkáltam vele, akkor általában a nyakamban lógott vagy épp csak a kezemben tartottam. Ahogy felemeltem a szememhez senki nem nézett rám furcsán, senki nem jött zavarba, senki sem kérdezte meg hogy melyik újságtól jöttem. Diszkrét voltam így zavartalanul fényképezhettem. Az elektromos zárat bekapcsolva (1/16000 másodperces sebességgel tud “lefutni”) pedig teljesen hangtalan is lettem, így nem befolyásoltam a témát. Egyébként ez a forma pont erre jó: mászkálni vele, tekerni ezt-azt akár felemelés közben és a keresőbe nézve már lőni is, majd tovább állni.

A PEN-F lelke egy új 20 megapixeles érzékelő. Nagyon sokáig használták a mikro 4/3-ad gyártók az előző 16-osat, így már ideje volt az újításnak. Az új szenzor kicsit ambivalens fogadtatást kapott, mert a stúdióteszteken mért értékekben nem túl nagy a fejlődés. Ez nem feltétlenül baj, mert mindezt nagyobb felbontásban tudja, tehát több részletünk van. A képet nyomtatáshoz vagy webes felhasználáshoz leméretezve már láthatjuk a képminőségbeli fejlődést.

Szombathely - Olympus PEN-F

Egy hét után

Önmagamat ismétlem, de ez a gép tényleg nagyon kicsi, diszkrét és elegáns megjelenésű. A felhasznált anyagoknak hála jó érzés kézbe venni és a műszaki megoldásoknak hála öröm használni. Hogy kinek ajánlom? Utcafotósoknak mindenképpen, de igazából bárkinek, aki szereti a klasszikus gépeket és a klasszikus értelemben vett fényképezést.

 

Az egy hetes tesztelés során készült képekből néhányat feltöltöttem egy Facebook albumba: Link

Az Olympus Mintaboltnak köszönhetően próbálhattam ki az Olympus PEN-F fényképezőgépet. Te is kipróbálnál Olympus gépeket?

Fujifilm FinePix X100

Hosszú várakozás után sikerült beszerezni egy nagyon szép állapotban lévő X100-ast. Gondolom, a technikai fejlődést követő fotósoknak nem kell bemutatni ezt a típust. Mindenki hallott már róla, ez a megtestesült retró, igazi gyöngyszem. De mik is a legjobb tulajdonságai ennek a gépnek?

Rendkívül kompakt

Tényleg nagyon apró. Kisebb, mint a hasonló paraméterekkel rendelkező Olympus OM-D E-M5 gépem a 17mm F1.8 M.Zuiko objektívvel. A Fujiban egy kis méretű,  nem cserélhető, fix 23mm F2-es objektív van, így a fényképezőgép akár egy kabátzsebben is elfér. Az objektívbe még egy beépített ND szűrő is belefért, amivel csökkenthetjük a szenzorra jutó fény mennyiségét anélkül, hogy rekeszelnünk kellene. Érdekes, hogy ebben a vázban egy APS-C méretű érzékelő van, ami ezzel a rendkívül éles objektívvel “tükörreflexes” képminőséget képvisel.

Olympus OM-D E-M5 és Fujifilm FinePix X100
Olympus OM-D E-M5 és Fujifilm FinePix X100

Beépített hibrid kereső

Ez talán a legjobb benne. A távmérős gép bal felső sarkában van egy optikai kereső, és erre az optikai keresőre vetít információkat a gép. Expozíciós adatok, aktuális képkivágás, fókuszpont visszajelzés jelenik meg. Ugyan az optikai kereső nem olyan jó, mint egy tükörreflexes gép esetén (mert itt nem az objektíven áthaladó fényt látjuk), de ezekkel a vetített információkkal nagyon élvezetes a fényképezés. Persze, ha szükséges, akkor bekapcsolhatjuk az elektronikus keresőt is, ilyenkor már pontosan azt látjuk, amit a szenzorunk is érzékel. A két mód között váltogatva érződik, hogy az optikai keresők mennyire régimódiak. Annyira, hogy a Fuji már csak egy retró tulajdonságnak tartja.

Külső

Elég csak ránézni: a valaha készült legszebb fényképezőgépekhez méltó külsővel bír. Azt az időszakot idézi, amikor még nem kopogós műanyag lufikat készítettek fényképezőgépnek nevezve. A kezelőfelülete is ezt követi. Nincsen PASM tárcsa, nincsenek felesleges gombok. A rekeszt az objektíven lehet állítani (ezt nagyon hiányolom a digitális korszakból), a záridő tárcsa pedig a gép tetejére került az expozíció korrekció tárcsa mellé. A többi gomb hátul a kijelző mellett kapott helyet. A kis méret ellenére sok mindenhez lehet dedikált gombot rendelni, szóval nincs „kompaktos” érzés a fényképezőgép használatakor.

Fujifilm FinePix X100

Ez egy nagyszerű gép, öröm kézbe venni és használni is. Az elsütő gomb lenyomásakor egy elegáns, halk ciccenést ad ki magából. Nincsen durva zárhang, nincsen össze-vissza csattogó tükör. Semmi zavaró, csak egy szisszenés. Ugyan nem annyira sokoldalú, mint az Olympusaim, de nem is kell minden gépnek annak lennie. Egyébként ez az X100-as egy kicsit régi gép, már két utódja is van, de ez nem jelenti azt, hogy elavult lenne. A Fujifilm hosszú évekig nyújt frissítéseket az eszközeihez, és ezek a frissítések gyakran hatalmas sebességbeli javulást, vagy új funkciókat is hoznak. Erről sok gyártó példát vehetne. Használtan már nagyon alacsony áron is be lehet szerezni, és biztosan nem okoz csalódást.

 

Facebookra feltettem néhány képet, amiket az első héten a kezdeti lelkesedéstől fűtött hangulatban készítettem. Link

 

Használj fix objektívet!

A digitális korszak óta a kompakt fényképezőgépeket úgy akarják eladni, hogy melyik tud magasabb felbontást és melyiknek nagyobb a zoom átfogása. Ehhez hasonlóan a cserélhető objektíves gépeket is döntő többségben különféle standard zoom lencsékkel árusítják.

A marketingtől elcsábulva a kezdő fotósok is gyakran azt hiszik, hogy egy nagyobb átfogású objektívvel több és több dolgot tudnak megörökíteni. Pedig nem is fontos mindent lefényképezni, főleg nem úgy, ahogy egy ilyen objektívvel tennénk. Érdemes megfontolni a fix fókusztávolságú objektíveket az alábbi előnyök miatt:

Kisebbek és könnyebbek

Kevesebb lencséből állnak, egyszerűbb a szerkezetük és kevesebb meghibásodásra hajlamos mechanika van bennük. Túrázás, sétálás, városnézés közben kevésbé húzzák a nyakunkat vagy vállunkat. Kicsi objektívekkel akár egy egész napot sem lehetetlen végigfotózni.

Forrás: http://camerasize.com/compact/
Egy példa arra, hogyan válthatunk ki egy zoom objektívet kisebb és fényerősebb fixekkel. Forrás: http://camerasize.com/compact/

Nagyobb a fényerejük

Azaz tágabb a rekesz, vagyis alacsonyabb F értékkel dolgozhatunk. Ez azt jelenti, hogy több fényt enged a szenzorra és így kevésbé kell növelni az érzékenységet, továbbá szűkebb lesz az élességtartományunk. Igen, ez mindenki kedvence: fényerős fix objektívekkel lehet könnyedén elmosni szinte mindent a képen.

Szebb a rajzolatuk

Mivel egyszerűbb a szerkezetük és csak egy fúkusztávolságon kell üzemelniük ezért törvényszerűen szebb a rajzolatuk, élesebbek. Egy átlagos zoom általában a teljes tartományának 70-80%-án ad elfogadható eredményt, ezzel szemben egy fix az egyetlen tartományában nagyságrendekkel szebb eredményt ad.

Olcsóbbak

Persze nem a legolcsóbb zoom objektíveknél, hanem azoknál amikhez mérni illik őket. Tehát ha megfelelően fényerős, szebb zajzolatú (ezeket hívják általában professzionális zoomnak) zoom objektívet szeretnénk, akkor minden rendszer esetén mélyen a pénztárcánkba kell nyúlnunk.

Prága
Utcafotózáshoz az Olympus M.Zuiko 17mm F1.8 a kedvencem.

Kreatívabbá tesznek

Ez talán a legfontosabb! Elveszi azt a kényelmet, hogy egyhelyből állva csak pásztázzunk és zoomolgassunk, mint valami unatkozó biztonsági őr. Egy fix fókusztávolságú objektív eléri, hogy közelebb menjünk, vagy épp távolodjunk a témánktól. Egy ilyen inger után már nagyobb valószínűséggel fogunk oldalra is menni. Végül akár körbe is járjuk azt, amit le szeretnénk fényképezni. Továbbá a fix fókusztávolsághoz fix perspektíva is tartozik, amit idővel elkezdünk megismerni, és ez segít a fényképeink megtervezésében. Nem komoly tervezésre gondolok, csak arra a pár pillanatra, amit az exponáló gomb lenyomása előtt végzünk. Ezen felül nem a zoom mértékének váltogatásával próbáljuk majd kreatívvá varázsolni a fotóinkat, hanem nekiállunk kompozíciókban gondolkodni.

Szóval mindenkinek ajánlom, hogy egy standard fókusztávolságú fix objektívet próbáljon ki.

Back to top