Amikor ismerőseimmel a fotózás kerül szóba, olyankor ennél a műfajnál egy nagy kérdőjel szokott megjelenni a beszélgetőpartnereim homlokán.  Utcán fényképezni? Kevesen tudják mi is ez pontosan, pedig talán ez a legkézenfekvőbb és legelérhetőbb téma mindenki számára.

Mi is az az utcafotózás?

Nehéz megfogalmazni, ugyanis nincs rá pontos definíció. Nincs aki meghatározza, hogy mi ez, ahogy az elvárásokat sem fekteti le senki. Ennyit szoktak rá mondani: “Emberi élet dokumentálása publikus tereken.” Egy nagyon szigorú értelmezés szerint ezek csak elkapott pillanatok lehetnek, tehát az alanyt nem szabad még egy kicsit sem befolyásolni. Ezzel én nem értek teljesen egyet; addig nyugodtan kapcsolatot teremthetünk, amíg nem lesz mesterkélt az eredmény. Tágabb értelmezésben már az utcafotóhoz tartozik minden, ami az emberi élet és a modern társadalom őszinte megörökítése. Zsánerfotó, urbán fotó és utcafotó? A határok elmosódottak, elvégre mindegyiknek ugyan az a célja.

Hogyan érdemes elkezdeni?

Belépni az utcafotózás világába nagyon egyszerűnek tűnhet: elég csupán kimenni az utcára. A valóságban azonban nehezebb, mint gondolnánk. Itt nincsenek olyan szigorú témaköri szabályok, megrendelői elvárások és könnyedén elsajátítható módszerek. Az utcán nincs két egyforma pillanat vagy hangulat, és csak rajtunk múlik, hogy a nap végén mi kerül a memóriakártyánkra, filmünkre.

A fényképezőgép nem számít: Az a fontos, hogy nálunk legyen és ne akadályozzon minket. Tudom, hogy hajlamos vagyok minden területen azt hangoztatni, hogy a gép csak egy eszköz, de ez az utcafotónál hatványozottan igaz. Legyen kicsi, kompakt – elvégre cipelni fogjuk órákon át, vagy akár naphosszat – és mindig legyen kéznél. Nem kell profi felszerelés, nincs szükség rá, hogy az összes beállítás elérhető legyen. Csupán az alapokra lesz szükségünk: expozíciókorrekció, fókuszpont választás és esetleg rekeszválasztás. A tökéletes pillanatban ennél többet amúgy sem tudnánk átállítani. Másrészt a tudatos fotós sétálás közben az adott helyszínhez állítja a gépet, tehát felkészül: például a sikátor bejáratánál már felemeli az érzékenységet. Népszerűbb utcafotós gépek: mobiltelefon, távmérős filmes gépek, Olympus OM-D és PEN-F gépek, Fujifilm X100 széria, Panasonic GX széria, Sony A6000 és RX1 széria, továbbá a megkerülhetetlen Leica gépek.

Merjünk közel menni: Amikor az utcán fotózunk, akkor nemcsak egy témát, egy érdekes vagy szép dolgot akarunk megörökíteni, hanem a közeget, a hangulatot. Ezt úgy érhetjük el, hogy standard vagy széles látószögű objektívvel dolgozunk. Robart Capa ezt mondta: “Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”. Annak ellenére, hogy ezt sokan félreértelmezik – ugyanis ő nemcsak fizikailag értette, hanem arra is, hogy ismerjük meg a témát, amit fotózunk – , az utcán tényleg érdemes megfogadni.

A téma csak rajtunk múlik: Megoszlanak a vélemények arról, hogy a street fotónak mekkora a művészi értéke. Csupán értelmetlen kattogtatás? Szerintem ez csak rajtunk múlik. Van, aki a teljesen hétköznapi életet dokumentálja, viszont akad olyan is, aki kifejezetten a nem mindennapit keresi. Jobb lenne az egyik a másiknál? Nem hinném. Az a kérdés is gyakran felmerül, hogy egy-egy önálló kép mekkora értékkel rendelkezik. Itt sem tudok jó választ, mert csak rajtunk múlik, hogy mekkora hangsúlyt fektetünk a tartalomra, hogy mennyi gondolatot és érzelmet viszünk egy képbe vagy akár egy sorozatba.

Ez kinek éri meg? Pénzügyileg nagyon kevés embernek, de ha kicsit elvonatkoztatunk az anyagias világunktól, akkor bárkinek: a fizetség a folyamatos élmény és fejlődési lehetőség.  Ez kicsit drasztikusan hangozhat, de így van. Egy utcafotónál tényleg nincs megrendelő, ahogy az elkészült képet sem egyszerű eladni. Kevesen tudnak úgy megélni, hogy főállású street fotósnak hívják magukat. Ettől függetlenül némi pénzre lehet szert tenni oktatással, workshopok rendezésével vagy könyvkiadással. Sőt, a legnagyobb nevek akár saját márkás kiegészítőket is árulhatnak vagy akár szponzorokat is szerezhetnek maguknak. Azonban ha ez össze is jönne, akkor se felejtsük el, hogy honnan indultunk, és maradjunk alázatosak a téma iránt.

Mi a helyzet az emberi jogokkal?

Magyarországon jelenleg a jog nem vesz tudomást erről a művészi tevékenységről, teljesen ellehetetleníti azt. A jogi szabályozásunk azon a paranoid elképzelésen alapul, hogy egy ember kizárólag rosszindulatú céllal akarhat bárki mást lefényképezni az utcán. Jelenleg engedélyt kell kérnünk az alanytól a fénykép elkészítése előtt – amennyiben felismerhető lenne a képen – , ami valószínűleg azt is jelenti, hogy megszakítjuk azt a pillanatot, amiért meglőttük volna azt a képet. Voltak már ebből bírósági ügyek, és az a tapasztalat, hogy beleegyezésnek számít az arra utaló magatartás is. Tehát ha viselkedésünkkel jelezzük, hogy fényképeznénk és az illető észrevesz minket, de folytatja a tevékenységét, akkor nyugodtan kattintsunk.

Arra azonban ügyeljünk – a jogtól függetlenül is – , hogy előnytelen képet ne készítsünk másról. Itt is vannak íratlan etikai szabályok, amikhez tartani kell magunkat. Olyan szituációban ne fényképezzünk, amelyben fordított esetben mi sem örülnénk neki. Láttam már Budapesten utcafotós “workshopot”, ahol hajléktalant fotóztak. Ez leírhatatlanul nagy illetlenség és az elkövetők nem tisztelik a másik embert, pedig ahhoz, hogy jó képet készíthessünk embertársainkról, ahhoz tisztelet kell és őszinte érdeklődés.

Érdekel az utcafotó?

Bátran bekövethetsz Flickr-en és Instagram-on is, mert mindkettőre ilyen képeket töltök fel. Továbbá itt van néhány utcafotós magazin és közösség:

• Hungarian Street Photography (magyar)
• Vivo Photography Collective
• APF Magazine
• Street Hunters
• Street Photography Magazine
• LensCulture
• iN-PUBLiC
• DecisiveShot
• Urban Street Diving