Miért nem fontos a képminőség?

Amikor emberek a fényképezésről beszélgetnek, tanácsot kérnek vagy éppen eszközök után kutatnak, akkor mindig a képminőség a leggyakrabban elhangzó kifejezés. Legyen minél élesebb, zajmentesebb, tágabb dinamikatartományú, legyenek szépek a színek és legyen minden tökéletes. Tényleg ennyire fontos a jó képekhez a tökéletes képminőség?

Nem, nem feltétlenül. És mondom ezt úgy, hogy rajongója vagyok a jobb képminőséget adó felszereléseknek. Például elképesztőnek tartom, ahogy a Sony – Carl Zeiss páros minden eddiginél szebb képet produkáló rendszert tett le az asztalra, és minden alkalommal ámulattal nézem a középformátumú gépek által készített képeket. A saját felszerelésemet is a kis méret mellett az elérhető legjobb képminőség jegyében válogattam össze: prémium minőségű fix objektívek, alacsony képzaj és tökéletesen pontos autofókusz-rendszer.

Ahhoz, hogy egy fotó esztétikus legyen, nem a képminőség a legfontosabb tényező. A jó kép akkor is működhet, ha zajos vagy enyhén életlen. Sok esetben a jó kompozíció, erős mondandó, szokatlan nézőpont vagy megfelelően megválasztott kontraszt elég ahhoz, hogy működjön egy kép. Miért? Azért, mert a kép által kiváltott érzésnek legalább akkora ereje van, mint az ábrázolás minőségének. Általában a kettő együtt adja a jó képet, de amikor az egyik gyengébb, akkor a másiknak kompenzálnia kell a hiányosságot.

Ha belegondolunk, akkor ma már szinte mindegy, hogy milyen eszközzel fényképezünk. Ha éppen nincs szükségünk szűk mélységélességre, akkor egy kis szenzoros géppel is jó eredményt érhetünk el, sőt, már a telefonunkkal is: Instagramon 1080 x 1080 pixel méretű fényképeket nézegetünk az 5-6 colos kijelzőkön. Ha mindenáron fényképezőgépet akarunk használni, akkor ne feltétlenül a képminőség alapján válasszunk, annál sokkal fontosabb, hogy örömmel vegyük kezünkbe a gépet. Lényeges, hogy kézre álljon, jó legyen a tapintása, számunka logikus legyen a menürendszere.

Ahogy én látom, a fotósok nem a valóságot akarják bemutatni (hiába mondja mindenki ezt). Valaki a valóságnál többet, valaki pedig kevesebbet. Sokan azzal próbálják felhívni magukra a figyelmet, hogy egyre nagyobb odafigyeléssel dolgoznak az elérhető legjobb képminőségen. Erre törekednek az eszközök válogatásánál és a fénykép feldolgozásánál is. Ilyenkor végeredményként előfordulhatnak túlkapások is: agyon HDR-ezett, túlélesített, túlretusált képek. Ezek már nem a valóságot mutatják be, nem életszerűek. De ugyanígy a szándékosan lerontott minőségű képek is torzítják a valóságot. Például, amikor régebbi technikához nyúlunk, vagy direkt nem ideális beállításokat használunk, esetleg filmszimulációval módosítjuk a képet.

Amíg magunknak fényképezünk, addig ne az elkészült kép minősége legyen a legfontosabb, helyette inkább merüljünk el a készítés folyamatában. Mindenki használjon olyan eszközt, eljárást, amihez kedve van. Az eredményen pedig ne aggódjunk. Létezik rossz képminőség, de az ritka, hogy elrontana egy jó fényképet.